2012. január 5., csütörtök

1.fejezet. Jeremy & Anna. You Saved Me.


Anna:

Boldog voltam, hogy végre anyámmal lehettem, hogy végre ismét láthattam. De valami hiányzott, és pontosan tudtam, mi az. Egy fiú, akibe amióta megismertem teljesem belezúgtam.
Mivel szellem vagyok, megfigyelhetem.  Szomorú voltam, hogy el kellett hagynom, de Elenának igaza volt. Minden nap meglátogattam azóta.  Nagyon megsajnáltam szegényt, hiszen ismét magányos volt nélkülem és Bonnie nélkül, de tudom, ez volt a helyes tett. Akkor meg mégis miért érzem magam így?  Ott feküdt az ágyon, és én mellébújtam. Hiányzott már hogy ott legyek vele. Tudom, hogy szeret és én is szeretem.
Igen szeretem, mindig is szerettem. Csak néztem és néztem rá, alig bírtam abbahagyni. Olyan aranyos volt. Egyszeriben felkelt mivel megcsörrent a telefonja. Nem tudtam ki hívhatja, de utána elindult valahová, és természetesen én követtem. Mikor odaértünk, kiderült, hogy Tyler hívta, egy kis célbalövős nyílpuska játékra. Az ötlet nekem egyáttalán nem tetcett, de így is nagyon aranyos volt. Ekkor Tyler megszólalt.
- Klaus nem nyugszik, amíg vissza nem szerzi a koporsókat. Senki sincs biztonságban.-mondta Tyler.
- Az ilyen helyzetek lassan már mindennaposak Mystic Falls ban. De én nem fogok elfutni, harcolni fogok, már amennyire tudok. Ěs ha esetleg meghalnék, akkor legalább együtt lehetek majd Anna val, valahogy.-mondta Jeremy és közben lőtt egy pár dobozra, amik ki voltak helyezve. Egy ideig még ott voltak, én még csak figyeltem őket, legfőképpen Jeremy-t.
Mikor hazafelé tartott, éreztem, hogy nyitott az elméje, és próbál kapcsolatot teremteni velem, így én is kapcsolatot teremtettem vele,. Mire észbe kaptam, már előtte álltam, mire kissé  meglepődött, de mosollyal az arcán fogadott .Az egész úton beszélgettünk és néhányan furcsán néztek Jeremy re. Én ezen csak mosolyogtam.  Egész nap vele voltam. Másnap reggel sétálni ment, és természetesen vele mentem, persze akkor nem láthatott. Láttam Elenát az út másik felén, a járdán sétálni, és ahogy láttam el volt foglalva, éppen Alaric al beszélgetett.
Olyan gyorsan tortént, csak egy pillanatra néztem Elenáékra, ekkor egy autót közeledett az úton, és láttam Jeremy-t elé sétálni. Aggódva pillantottam rá, nem tudtam mit tegyek, ellökni nem tudom, mivel nem tudom megérinteni,de ott sem hagyhattam, és meghalni sem hagyhattam. Azt sem akartam, hogy baja essen. Ebben a pillanatban csak az járt az eszemben,hogy meg kell mentenem. A kocsi már éppen fél méterrel Jeremy előtt volt, mikor ellöktem az útról, le a járdára. Elena és Rick tátott szájjal nézték végig az egészet.
Jeremy a fenekére esett, és nem lett semmi baja. Odamentem hozzá,és megjelentem neki,mivel az elméje nyitott volt. Elenáék a döbbenettől nem tudtak megszólalni,se megmozdulni hirtelenen.
- Mi a fene ütött beléd? Megőrültél? Miért tetted?-halmoztam el kérdésekkel.
- Jeremy jól vagy?-Elena aggódó hanját hallottam, majd Rich-ét is.
- Igen, persze, semmi gond - mondta nekik Jeremy majd hazafelé sétált. Csendesen sétáltam mellette, majd mikor mar a szobájában voltunk az  ágyra ült,és válaszolt.
- Nem tudom. Nem és nem tudom - ez volt a válasza.
-De ami jobb kérdés, hogy csináltad?-kérdézte Jeremy.
-Nem tudom, csak arra gondoltam, hogy nem hagyhatom, hogy bajod essen,és hogy meg kell téged mentenem…-  erre félált,és elém ált.
- Ha félre tudtál lőkni akkor ez azt jelenti…? - kérdézte ,és tudtam mire gondol.
Azt jelenti, hogy ismét meg tudjuk egymást érinteni? Meg lehet?
- Talán - mosolyogtam rá. Majd felemelte a kezét, és én is az enyémet, és lassan közelítteni kezdte az enyémhez. Éreztem az érintését, és ő is az enyémet, mivel elmosolyodott, majd a szemeimbe nézett. Végül csak hosszasan ölelkeztünk…

folytatása lesz még: D később.
xoxo Adrika.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése