1.fejezet. Jeremy & Anna. You Saved Me.

Anna:

Boldog voltam, hogy végre anyámmal lehettem, hogy végre ismét láthattam. De valami hiányzott, és pontosan tudtam, mi az. Egy fiú, akibe amióta megismertem teljesem belezúgtam.

Mivel szellem vagyok, megfigyelhetem.  Szomorú voltam, hogy el kellett hagynom, de Elenának igaza volt. Minden nap meglátogattam azóta.  Nagyon megsajnáltam szegényt, hiszen ismét magányos volt nélkülem és Bonnie nélkül, de tudom, ez volt a helyes tett. Akkor meg mégis miért érzem magam így?  Ott feküdt az ágyon, és én mellébújtam. Hiányzott már hogy ott legyek vele. Tudom, hogy szeret és én is szeretem.
Igen szeretem, mindig is szerettem. Csak néztem és néztem rá, alig bírtam abbahagyni. Olyan aranyos volt. Egyszeriben felkelt mivel megcsörrent a telefonja. Nem tudtam ki hívhatja, de utána elindult valahová, és természetesen én követtem. Mikor odaértünk, kiderült, hogy Tyler hívta, egy kis célbalövős nyílpuska játékra. Az ötlet nekem egyáttalán nem tetcett, de így is nagyon aranyos volt. Ekkor Tyler megszólalt.
- Klaus nem nyugszik, amíg vissza nem szerzi a koporsókat. Senki sincs biztonságban.-mondta Tyler.
- Az ilyen helyzetek lassan már mindennaposak Mystic Falls ban. De én nem fogok elfutni, harcolni fogok, már amennyire tudok. Ěs ha esetleg meghalnék, akkor legalább együtt lehetek majd Anna val, valahogy.-mondta Jeremy és közben lőtt egy pár dobozra, amik ki voltak helyezve. Egy ideig még ott voltak, én még csak figyeltem őket, legfőképpen Jeremy-t.
Mikor hazafelé tartott, éreztem, hogy nyitott az elméje, és próbál kapcsolatot teremteni velem, így én is kapcsolatot teremtettem vele,. Mire észbe kaptam, már előtte álltam, mire kissé  meglepődött, de mosollyal az arcán fogadott .Az egész úton beszélgettünk és néhányan furcsán néztek Jeremy re. Én ezen csak mosolyogtam.  Egész nap vele voltam. Másnap reggel sétálni ment, és természetesen vele mentem, persze akkor nem láthatott. Láttam Elenát az út másik felén, a járdán sétálni, és ahogy láttam el volt foglalva, éppen Alaric al beszélgetett.
Olyan gyorsan tortént, csak egy pillanatra néztem Elenáékra, ekkor egy autót közeledett az úton, és láttam Jeremy-t elé sétálni. Aggódva pillantottam rá, nem tudtam mit tegyek, ellökni nem tudom, mivel nem tudom megérinteni,de ott sem hagyhattam, és meghalni sem hagyhattam. Azt sem akartam, hogy baja essen. Ebben a pillanatban csak az járt az eszemben,hogy meg kell mentenem. A kocsi már éppen fél méterrel Jeremy előtt volt, mikor ellöktem az útról, le a járdára. Elena és Rick tátott szájjal nézték végig az egészet.
Jeremy a fenekére esett, és nem lett semmi baja. Odamentem hozzá,és megjelentem neki,mivel az elméje nyitott volt. Elenáék a döbbenettől nem tudtak megszólalni,se megmozdulni hirtelenen.

- Mi a fene ütött beléd? Megőrültél? Miért tetted?-halmoztam el kérdésekkel.
- Jeremy jól vagy?-Elena aggódó hanját hallottam, majd Rich-ét is.

- Igen, persze, semmi gond - mondta nekik Jeremy majd hazafelé sétált. Csendesen sétáltam mellette, majd mikor mar a szobájában voltunk az  ágyra ült,és válaszolt.

- Nem tudom. Nem és nem tudom - ez volt a válasza.
-De ami jobb kérdés, hogy csináltad?-kérdézte Jeremy.

-Nem tudom, csak arra gondoltam, hogy nem hagyhatom, hogy bajod essen,és hogy meg kell téged mentenem…-  erre félált,és elém ált.

- Ha félre tudtál lőkni akkor ez azt jelenti…? - kérdézte ,és tudtam mire gondol.

Azt jelenti, hogy ismét meg tudjuk egymást érinteni? Meg lehet?

- Talán - mosolyogtam rá. Majd felemelte a kezét, és én is az enyémet, és lassan közelítteni kezdte az enyémhez. Éreztem az érintését, és ő is az enyémet, mivel elmosolyodott, majd a szemeimbe nézett. Végül csak hosszasan ölelkeztünk…

folytatása lesz még: D később.
xoxo Adrika.

Érezz: 1. fejezet – Érzések

Nos íme az első fanficom, címe: Érezz.
Egy igazi Delena fanfic lesz, és eletem első Delena fanfickje, remélem tetszeni fog és olvassátok majd ^^  Romantikus lélek vagyok, de néha pervi is, szóval ne lepődjetek meg :D Valamint vigyázat előfordulhat egy kissé pikáns jelenet is CSAK SAJÁT FELELŐSSÉGRE!
És most jöjjön az 1 fejezet ^^ :)

Damon szemszöge:
Nem is értem az embereket, csak mennek és teszik a dolgukat, mintha minden rendben lenne, pedig nincs rendben. Meghalunk, elmúlunk egy nap és ennyi volt az élet: egy rövid pillantás. Én valamiért másra születtem arra, hogy tovább éljek, és hogy Vele legyek. Vigyázzak Rá, Elenára. Szeretem, amióta látom, és mindent megtennék azért, hogy Ő is így érezzen. Ahogyan látom mogyoróbarna szemeinek csillogását, kívánatos és puha ajkainak nevetését, azt kívánom, bárcsak ismét a halálos ágyamon lennék, és megcsókolna azokkal az ajkakkal. Tudom, nevetséges vagyok, hogy ezt kívánom, de vágyom ajkaira, olyannyira, hogy lassan beleőrülök ebbe a késztetésbe. A másik gondom az, hogy jobb emberré akar tenni, ami alapvetően azért nevetséges, mert nem vagyok ember… régóta. Az emberi érzéseim is eltűntek, de mióta találkoztam vele, érzem, hogy bennem él az ember továbbra is… Miközben e gondolkodtam, tudtam, rájöttem, hogy akarom, és látnom kell most rögtön. Így vámpírsebességgel a házához mentem, majd bemásztam az ablakon. A szobája üres volt, de hallottam, a víz csobogását, és szívének lágy verését a fürdőszoba felől. Ezen huncutan elvigyorodtam, hiszen odabent éppen pucér volt, majd az ágyra feküdtem és vártam, hogy kijöjjön. Közben azon agyaltam, hogy be e menjek vagy sem, hiszen ha bemegyek, két féle képen reagálhat, vagy pofon vág vagy hagyja, hogy szeretkezzünk.
Elena szemszöge:
Este volt, én túlfáradt, de gondoltam lezuhanyozok. Szépen lassan levettem a ruháim, majd a zuhany alá álltam és csak engedtem és engedtem magamra a vizet és gondolkodtam az életről, az érzéseimről. Az emberek élete szép, szerelembe esnek, megházasodnak, szülnek… élnek. De meg is halnak, mégis örülök, hogy ember vagyok. Még csak tizennyolc éves vagyok, nem állok készen arra, hogy vámpír legyek. Talán sosem fogok. De mégis… Érte képes lennék rá, hogy Vele legyek örökre. Stefan a múlté, cserbenhagyott, még az igézet felbomlása után is. Nem érdekel többé, de Damon… Ő velem maradt és segített, megvédett. Az érzéseim iránta túlságosan felerősödtek. De ez nem helyes, hiszen mégis mit fognak rólam gondolni mások? Ha nem jött be az egyik Salvatore jöhet a másik? Már Caroline is tett rá célzást, pedig ha Damonnel vagyok minden olyan más, megszűnnek a gondok, a világ is, és azt érzem, hogy csak mi ketten vagyunk. Szerelem lenne? Vagy csak ragaszkodom hozzá? Nem tudtam, csak azt, hogy szeretek vele lenni. Aztán észbe kaptam, hogy mióta lehetek itt, tusolót kerestem, de én marha még azt is elfelejtettem behozni, így kinyitottam a kabin ajtaját, de nem egészen azt találtam, mait szerettem volna. Ott állt Damon velem szemben és huncut vigyornak a helyét sem láttam az arcán, csak komor volt, de az óceán kék szemében mintha valamiféle tűz égett volna. Szólni sem tudtam csak zavartan néztem és egyre jobban pirultam.
- Ez… nem…- kezdtem bele a mondandómba, de ő csak afféle fájdalmas mosoly keretében elmosolyodott, majd homlokon csókolt.
- Nem helyes tudom, de nem kell mindig a helyes utat választani. – mondta Damon, mire zavartan néztem rá. Miért kezdi megint? Ezt már tisztáztuk, mi nem lehetünk együtt, és az a cél… igaz Stefan eltűnt. Nincs semmilyen cél, de mégis… hibának érzem. Másik felem meg nagyon is akarja.
- De… - kezdtem el ismét, de a mutató ujját a számra tette.
- Csss. –mondta, majd megsimította az arcom.
- Ne agyalj annyit, hallgass inkább a szívedre. – ezután a kezét a mellkasomra tette, majd melleimre, amibe beleremegett az egész testem, olyan vágy öntött el. Ezután mire magához vont, és elvesztem abban a pillanatban azokban az igézően kék szemeiben.


Egynelőre ennyi amint tudok jön a következő fejezet ^^
xoxo Krissy